"A számítógépen keresztül történő csevegés sajátossága, hogy a résztvevők nem kell, hogy felfedjék valódi identitásukat, hanem egy becenév (nickname) által lesznek azonosíthatóak. Suler (2002), a "kiberpszichológia" jeles képviselője szerint minden esetben tudattalanul felépítünk egy mentális képet arról a személyről, akivel szöveges üzenetek formájában kommunikálunk. Ha ismertelen a személy, akinek az üzenetét olvassuk, tudattalanul a szöveghez képzelünk egy arcot, egy hangszínt, egy karaktert vagyis megszemélyesítjük a szöveget. A csevegő személyek saját intrapszichés világukból projektálhatnak tartalmakat a szövegre és ezáltal interiorizált belső tárgyaikkal léphetnek érzelmileg kapcsolatba csettelés közben.

A számítógép képernyőjén megjelenő szöveghez hozzáképzelt személlyel indulatáttételes kapcsolatba is lehet kerülni. Például, akár személyes találkozás nélkül is bele lehet szeretni egy csevegő partnerbe, hiszen a libidó megszállhatja a szöveghez képzelt személyről kialakított belső képet. Ez akár igen komoly problémává is válhat, hiszen már önsegítő csoportokat is szerveztek azok részére, akik virtuális kalandokba (cyber affair) elegyedtek órákon át csevegve "virtuális szerelmükkel" miközben elhanyagolták a kapcsolatukat a valós partnerükkel. A "kiberkalandorok" egy idő után csalódnak szerelmükben, vagy ráébrednek arra, hogy a “virtuális viszonyuk” csupán egy illúzió, amibe ideáljaikat vetítették. A kiábrándult vagy kijózanodott “kiber-szerelmes” komoly bűntudattól, súlyos lelkiismeretfurdalástól és depressziótól szenvedhet, mivel úgy érezheti, hogy “megcsalta” a valós partnerét."

Részletesebben: http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=130