A virágok különleges szerzetek; nagyon sok esetben alapvető feladatuk, hogy vonzó hatást gyakoroljanak idegen fajok egyedeire, hogy felkeltsék bizonyos rovarok, néha madarak (kolibrik), sőt emlősök (denevérek) figyelmét. A virágok sokszor valami értékeset: virágport, nektárt kínálnak beporzóiknak, ám vonzerejük olykor csak blöffön alapul: illatukkal más fajok szexferomonjának vagy táplálékának szagát utánozzák. De vajon miként hatnak ránk, emberekre?

Jeannette Haviland-Jones és két munkatársa – mindannyian az egyesült államokbeli Rutgers Egyetem pszichológus kutatói – az Evolutionary Psychology című folyóiratban közzétett tanulmányukban három olyan kísérletről számolnak be, amellyel a termesztett virágoknak az emberekre gyakorolt érzelmi hatásait vizsgálták. Az első kísérletnek 147 felnőtt nő volt az alanya. Fiatalok, idősebbek vegyesen, akik vállalkoztak arra, hogy telefonon beszélnek a pszichológusokkal, s egyebek között válaszolnak egy hangulatfelmérő teszt kérdéseire is. A beszélgetés után tíz nappal a kutatók mindenkit felkerestek otthonában, és átadtak neki egy ajándékot, ”köszönetképpen a kísérletben való részvételért”. Az ajándék az esetek egy részében egy csokor virág volt rózsákkal és liliomokkal. Ám voltak, akiket gyümölcskosárral leptek meg, s voltak olyanok is, akiket egy szép, nagy, többkanócos díszgyertyával. Az ajándékot mindig két kutató kézbesítette: egyikük átadta a meglepetést, másikuk pedig figyelt! A feljegyzésekből kiderült, hogy a virágot kapó nők 100 százaléka a száj- és a szem körüli mimikai izmokat is megmozgató teljes mosollyal fogadta az ajándékot. A gyümölcskosarat átvevők 10 százalékánál és a gyertyával megajándékozottak 23 százalékánál viszont ez a mosoly nem volt megfigyelhető. Az ajándékátadás után két-három nappal újabb telefonos hangulatfelmérés következett, amely kimutatta, hogy csak a virággal megajándékozott nők hangulatában következett be jelentős javulás.

A második kísérletnek már nemcsak nők, hanem férfiak is az alanyaivá váltak, mégpedig oly módon, hogy gyanútlanul beléptek az egyetemi könyvtár liftjébe. Ott ugyanis már állt valaki, egy kosár virággal a kezében, és mindenkinek, aki egyedül érkezett, átnyújtott egy szál gerberát. Más napokon az illető golyóstollat adott ajándékba, és volt olyan is, hogy nem adott semmit. A résztvevők aligha vették észre, hogy a lift padlóján olyan jelzések vannak, melyeknek segítségével megállapítható, milyen közel állnak meg az adományozóhoz az utazás alatt... Márpedig ezt egy megfigyelő gondosan följegyezte, csakúgy, mint azt, hogy a megajándékozott merre fordítja a fejét, illetve hogy mennyit beszél a meglepetést átadó személlyel. A százhuszonkét próba során egyértelművé vált, hogy azok, akik virágot kaptak – férfiak és nők egyaránt! – sokkal közelebb helyezkedtek el az ajándékozóhoz, és több társas gesztust tettek, mint azok, akiket tollal ajándékoztak meg. Akik pedig nem kaptak semmit, még távolságtartóbbnak bizonyultak.

A harmadik kísérlet során Haviland-Jones és munkatársai több mint száz, idősek otthonában élő embert ajándékoztak meg egy vagy két virágcsokorral. Az összehasonlítás miatt természetesen szükséges volt, hogy legyenek olyanok, akik nem kapnak virágot, de azért a kísérlet végeztével, „versenyen kívül” őket is meglepték egy nagy bokrétával. A pszichológusok megállapították, hogy a kéthetes vizsgálati időszak alatt azoknak, akik virágot kaptak, sokkal jobb lett a hangulatuk. Voltak arra utaló jelek is, hogy a két csokor hatásosabb volt, mint az egy. S ami talán meglepő, a virággal megajándékozott emberek emlékezeti teljesítményében is javulás következett be! Ez utóbbi nyilvánvalóan a lelki közérzet javulásának következménye volt, hiszen ismert, hogy a depresszív hangulat rontja a memória teljesítményét.

Haviland-Jones és munkatársai szerint mindez arra mutat, hogy a virágok valami nagyon különleges dolgot ”tudnak”: elemi erővel képesek pozitív érzelmeket előidézni az emberekben, s ezáltal jelentősen és hosszabb időre javítják hangulatunkat. Az ma még egyáltalán nem világos, hogy ezt a hatást mivel érik el. Színükkel, illatukkal, vagy netán alakjukkal? Az azonban nagyon valószínű, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy gyermekként megtanuljuk: a virágokhoz pozitív érzelmeket kell társítanunk – hiszen a virágok az egymástól távol eső kultúrákban is nagyon hasonló szerepet töltenek be. Úgy tűnik, a virágok – mint az evolúció során a méheket – minket is „beidomítottak”, hogy szaporítsuk őket. Jutalmat adnak: virágpor helyett vidámságot, s mi hálából hihetetlen méretekben sokasítani kezdtük őket. A termesztett virágok „a növényvilág kutyáinak” tekinthetők. Hiszen akárcsak a kutyát – s még inkább a számtalan, kedvtelésből, társként tartott házikedvencet – az ember akkor is tenyészti, ha ezek semmi néven nevezhető hasznot nem hajtanak. Ám az ezen lényekkel való kapcsolat örömöt, megnyugvást és boldogságot jelent.

http://www.eletestudomany.hu